Szordínók avagy mit dughatunk a csőbe

Ez egy nehéz ügy mivel ebből is annyi gyártó és szordínó van mint égen a csillag. Próbálok azért egy átfogó képet festeni a dologról még ha nem is fog úgy sikerülni, hogy mindenről essen benne szó. Ha valaki személyes sértésnek vesz majd olyat amit kihagytam akkor az a kommentekbe nyugodtan berakhatja.

Nem is tudom mivel kéne kezdeni. Kezdjük mondjuk azzal, hogy a szordínókat általában alumíniumból és rézből gyártják. Azért írtam általában mert van műanyag, üvegszálas és papír is. Mindegyiktől más lesz a hangszer hangja. A komolyabb cuccok már olyanok, hogy nem kell nagyon intonálni de azért még mindig ki kell húzni egy kicsit a csőből.

Rögtön itt van a legismertebb, az egyenes szordínó. Ezen nincs mit magyarázni. Ha ezt használjuk elég fémes hangzást kapunk, olykor kicsit orrhangú is. Ha jól megküldi az ember akkor elég éles hangot lehet kicsikarni. Ez az a szordínó amit minden hangszerhez lehet kapni. Beleértve az vadászkürtöt, eufóniumot és tubát is. Ahogy a képen is látszik van aminek sárgaréz alja van, de van még vörösréz is. Utóbbival melegebb hangzást tudunk elérni. Ugyanez az egyenes létezik üvegszálból, papírból és fából is. Az amerikai Humes & Berg előszeretettel operál papírral ugyanakkor rendkívül jó fém szordínókat is gyárt. Rengeteg különféle szordínó közül választhatunk ami nem feltétlenül könnyíti meg az ember dolgát a döntésben. Egyenes szordínó még pl a Denis Wick Pianissimo szordínója is.
Az egyenesből itt van még a Yamaha által piacra dobott Silent Brass amit már más cég is gyárt. Ezt nem nagyon kell azt hiszem bemutatni. Ezért inkább Best Brass cég által gyártottról írok néhány szót. Ők e-Brass-nak nevezik és kicsit tovább gondolták a Yamahás dolgot. Itt már helyből be van minden építve a szordínóba. Nincs külön egy kis kütyü amit be kell dugni. Csak a fülhallgatót kell és minden egyebet betudunk állítani a szordínón. Szerintem ez jobb és nagyban megkönnyíti a zenész dolgát. Nem lógnak kábelek és nem kell variálni pluszban azzal a kis szerkezettel. Fülhallgatón kívül még rádughatunk felvevőt, vehetünk fel saját CD-t vagy rájátszhatunk más zenékre. Lehet kapni trombitához, harsonához, basszharonához és vadászkürthöz.

Tovább haladva jön a szálloda szordínó avagy a Practice Mute, Warm Up Mute, Whisper, Hotel mute. Ez mind ugyanaz aztán hogy ki minek hívja az már az ő dolga. Ahogy a mellékelt ábrák is mutatják a szordínó vége teljesen be van burkolva parafával  vagy valamiféle gumival így a hang csak a szordínóba tud távozni ahol 1-2 apró lyuk van hagyva. Ebből is van fém és üvegszálas, illetve műanyag. Fémből itt van pl a Jo-Ral cég kiválósága. Nagyon jó kis gyakorló szordínó, minden regiszterben remekül szól.

Gyártók által itt is eltérhet kicsit a forma. Az hogy emiatt az egyik jobb a másiknál azt már a felhasználó dönti el. Ez a szokásos forma, de itt is vannak eltérések. Valaki mindig előáll valami újjal ami nem feltétlenül jobb. Ebből is elég széles a választék, az összes rézhez lehet kapni megfelelőt. Ilyen pl: vadászkürthöz, vagy eufóniumhoz kapható. Nem maradhat ki a sorból a Ssshhmute sem, amit az Új-Zélandi Bremner cég gyárt. Ők csak szálloda szordínóra álltak rá. Igen nagy sikereket értek el ezen a téren. A világ összes pontján lehet kapni. Pár napon belül nálunk is. :)
Lehet trombitához, tenor harsonához, bassz harsonához, szárnykürthöz és vadászkürthöz.
A következő versenyző a Wah-Wah, E.T., Harmon szordínó. Ez egy igen érdekes szerzet. Főleg trombitások és harsonások körében az elterjedtebb, de van belőle basszusharsonához és eufóniumhoz is. Gyártók közt van némi eltérés,de nagy vonalakban ugyanolyan mind. Van alumínium, sárga és vörösréz aljú. A szordínó alján ugyan az a megoldás van mint a szálloda szordínón, teljesen be van tekerve így nem engedi, hogy a hang a szordínó mellett menjen ki. Ez a szordínó amolyan kettő az egyben, mert a közepében lévő kis tölcsért kilehet venni és akkor teljesen más karakterisztikájú hangot produkál. A Jo-Ral gyártja az úgynevezett Bubble Mute-ot ami funkciójában ugyan az mint a Wah-Wah csak a formája inkább buborék mint hordó. Innen is kapta a nevét. A formáján kívül természetesen a hangja is kicsit eltér a szokásostól, hangosabban "recseg", emiatt főleg a Jazz trombitásoknak ajánlják.
Továbbhaladva a kínálatban jön a kalapos szordínó amin vagy állítható tölcsér vagy rögzített. Az alapötlet egy egyenes szordínó amire rá van húzva egy tölcsér. Ennél már többet lehet variálni. Vagy betoljuk teljesen a korpuszig a tölcsért vagy a szordínó aljáig, de akár meg is fordíthatjuk. A lényeg hogy akárhogy is használjuk mindig más hangszínt produkál.

Jöhetnek a Bucket Mute-ok vagyis vödör szordínók. Nem véletlenül ez a nevük. Tényleg vödör hangja van ha az ember ezt használja. Az alapötlet az, hogy egy vastag filcrétegbe kell belefújni ami megfogja a magas frekvenciájú hangokat és puha tompított hangot képez. Arra még nem jöttem rá teljesen, hogy milyen szituációban lehet használni, de az egyszer biztos, hogy különleges hangszíne van. Ebből az egyik legelterjedtebb a Humes & Berg féle variáció, amit a korpusz peremére kell erősíteni rugós kapcsokkal. Van még a Jo-Ral-nak is egy fejlesztése ami inkább egy egyenes szordínóra hasonlít amit teletömtek anyaggal, hogy megfogja hangot, hosszanti irányban pedig csomó lyukat fúrtak az oldalára.

De ott van például a Peter Gane vödör szordínója amit bele kell dugni a csőbe ahogy azt a többivel is kell. Ez a szordínó üvegszálból készül és teljes mértékben kézzel gyártják.

Érdekes kinézetűnek itt van még a kalap szordínó angol nevén a Derby (Hat). Ezt  az 1900-as évek elején használták mint Wah-Wah szordínót, de folyamatosan kiszorultak amikor bejöttek az új alumínium szordínók. Kézzel kell a korpusz elé tartani és úgy nyitni, zárni. Manapság a Humes & Berg gyártja és kartonból készítik. Itthon inkább a gumi wc pumpa az elterjedtebb és költség kímélőbb megoldás. Ízlések és pofonok ugye. Persze ezt nem itthon találták ki. Létezik egy bizonyos Plunger Mute ami pont ezen az ötleten alapszik, hogy a vécé illetve a lefolyó pumpát használják. Általában előtte beletesznek egy egyenes szordínót és úgy használják. De persze anélkül is szoktak vele fújni.

A végére hagytam a legjobbat a Softone szordínót. Ez igazából csak egy puha rongy amit a korpuszra húznak. A hatás kb mint amikor az ember egy párnába játszik. Láttam már olyat, hogy csak egy egyszerű kendőt tettek a korpuszra. Leheletnyit lefogja a hangot, nem lesz annyira éles. De szerintem ezt úgy is el lehet érni hogy kicseréljük a Bach fúvókát valami jobbra. :)

Rengeteg szordínó van még és még több gyártó. A teljesség igénye nélkül próbáltam bemutatni a leggyakoribb típusokat. Igazán csúcsminőségűnek számítanak a Tom Crown által gyártott szordínók. Ők például csinálnak olyat, hogy az egész szordínó vörösrézből készül. Ami még csúcsminőségnek számít és még nem említettem az a Marcus Bonna szordínó. Nagyon igényes és jó minőségű szordínókat gyártanak. Ezek mellett még nagyon jó hangszertokokat is készítenek. Még folytathatnám a sort a Trumcor szordínókkal. Ők is nagyon jó minőségű és egyszerű szordínókat gyártanak.
Na de sok beszédnek sok az alja. A többit a kommentekben

Addig is jó fújást mindenkinek!

Érdekes hangszerek?!

Ismét megszületett a fejemben egy nagyszerű téma. Furcsább hangszereket már csak egy római császár diadalmenetén találhatnánk. Példának okáért kezdhetném a sort a világhíres Sousaphone-nal. Nevét John Philip Sousa-ról kapta aki az amerikai indulók és a "legyünk büszkék arra hogy amerikaiak vagyunk zenék" szülőatyja. (itt alul a Marine Corp Band-del látható)

Az 1890-es években kitalálta, hogy neki nem felel meg a helikon és megkérte C.G.Conn-t, hogy készítsen neki egy olyan hangszert ami nem oldalra küldi a hangot hanem inkább felfelé vagy előre. Na és persze legyen akkora hogy a helikon kétszer beleférjen. The Bigger the better ahogy ott mondani szokták.

A méreten kívül még az is megkülönbözteti a kis tesótól, hogy ez dugattyús nem forgóventiles. A korpusz leszerelhető és akár már szögbe is be lehet állítani. Az 1900-as évek közepétől elkezdték gyártani üvegszálból is mert hogy könnyebb és strapabíróbb. Mindenki elvolt ájulva, hogy ez milyen jó meg hű meg ha. Persze később rájöttek, hogy nem túl előnyös a kényelemért feláldozni a hangot. Mivel az üvegszálnak nem olyan szép a csengése mint a réznek és persze ha baja lesz nem olyan egyszerű megjavítani. Bár lehet, ha valaki nekiáll egy hajszáríróval és némi fölösleges PVC-vel ami az előszobából maradt akkor kitud belőle hozni valamit. Mostanában dobálják ki az összes üvegszálas sousa-t az amcsi menetzenekarok. A másik ami kicsit nehézkes az a szállítás. Az összes fúvós közül ennek van a legormótlanabb tokja.
A régi  kemény tokok atomtámadás biztosak is voltak. Az egész olyan mint egy elcseszett koporsó.
De szerencsére manapság már csinálnak olyat is amivel nem kell felfogadnunk egy egész bennszülött falut, hogy elvigyék A-ból B-be.

Következő furcsaságunk az itthon nem annyira ismert Mellophone. Lényegében egy vadászkürt ami jobb kezes és dugattyúi vannak. Ez is egy olyan hangszer amit jobb elfelejteni. Természetesen ennek a hangszernek a zseniális ötlete is az óceán túloldalán született meg. Mondanom sem kell hogy ez is Conn kezei közül került ki a korai években.
A vadászkürt helyettesítésére találták ki a menetzenekaroknak, de aztán már benti koncerteken is használták. Mivel menetelni és térformációkat végrehajtani nem volt vele túl egyszerű áttervezték az egészet.
A mai formája már inkább emlékeztet a szárnykürtre és három db függőleges dugattyúja van. Menetzenekarok elengedhetetlen hangszere.
Így már inkább hasonlít egy hangszerre, de azért nem bánom, hogy itthon nem terjedt el annyira.

És ha már a furcsa fazonoknál járunk jöjjenek a menet baritonok és eufóniumok. Itt is a trombita fazont ismételték meg csak kicsit nagyobb arányokban. Természetesen ugyanazt a fúvókát kell használni ezekhez a hangszerekhez mint a "hagyományosokhoz".
Az őszintét megvallva sosem próbáltam még ki ezt a két menethangszert így nem tudom, hogy kényelmi szempontból mennyire jó. Menetelni vele hátra, oldalra forogva és persze még fújni is rajta. Súlyban valahol ott lehet mint a normális fazonúak. Viszont van egy hangszer amit próbáltam és bátran mondhatom, hogy ez egy igazi Isten csapása. A bell front bariton. Nem tudom ki találta ki, de biztos kicsit sokat tolt a cuccból. Ilyennel előjönni... nem is értem. Vagy lehet, hogy nagyon utálta azokat akik előtte ültek vagy álltak a zenekarban és kiakarta fújni az agyukat az orrukon át.
Egy biztos, egyből szemet szúr a hangszer. Amikor meglátja az ember, felteszi magának a kérdést, hogy milyen lény is ez valójában és hogy direkt néz e így ki? Sajnos igen.
Na de a kép többet elmond erről a mutánsról mint 1000 szó. Ezt direkt nagyra méreteztem, hogy jól kijöjjenek a részletek. Természetesen ez az én személyes véleményem. Valaki másnak biztos bejön valahol máshol egy másik bolygón egy másik dimenzióban. Na jó, viccelek. Ha van olyan akinek tetszik az nyugodtan vállalja fel a kommentekben. Nem lesz semmi előítélet. :)

Na de leszakadok a témáról és folytatom egy igazi bitang jószággal, a menet tubával. Ebben csak annyi az eltérés a sima koncert tubához képest, hogy a középső része el van forgatva 90°-ban. Úgy kell rajta játszani mintha egy vállról indítható rakétát akarnánk kilőni. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet erre. Biztos túl sok Chuck Norris-os Delta Force Kommandó filmet néztek.
Mindenesetre az biztos, hogy eléggé tekintély parancsoló vagy inkább vicces. Ki-ki maga döntse el. Én tuti néznék egyet ha 8-10 ilyen tubás csávó jönne felém és nyomná az alját. Csak úgy lobogna a kabátom.
Van még rajta egy trükkös megoldás. Néhány csavar eltávolításával ki lehet szedni a belsejét és helyére belehet rakni a standard tuba belsőt. Láttam már ilyet fordítva is. Hogy a koncert tubát lehet átalakítani menetté. Ez egy nagyon okos megoldás, hiszen ki ülne be így egy zenekarba a vállán egy RPG-vel.

Itt is felbukkan a Bell Front megoldás, de ez valamivel jobban néz ki a kis tesónál. Volt szerencsém kipróbálni egy ősrégi KING Bell Front tubát. Kemény cucc. Olyan öreg volt, hogy a lakkréteg rajta már úgy nézett ki mintha bronzból lenne az egész hangszer. De anyag is volt benne. Úgy szól mint az állat. Igaz a súlya is olyan volt mint egy rinocérosznak. Nem szívesen ülnék be az elé aki egy ilyenen tolja.
Aztán még beszélhetnénk az aida trombitáról vagy arról amit a jazz trombitások használnak előszeretettel, amelyiknek a korpusza fel van kicsit hajlítva. De ezeket mindenki ismeri és nem akkor szám mint ami most jön. Mondhatnánk, hogy ez csak egy sima eufónium. De, van rajta még egy korpusz és meg egy dugattyú. Ami arra való hogy a levegőt átirányítsa úgy hogy a kisebb korpuszon jöjjön ki a hang. Nem tudom eldönteni, hogy ez zseniális vagy valaki megint túl sokat szívott előtte a kokóból. Ki az aki egyszemélyes duettet akar játszani saját magával?
A hivatalos megnevezése Double Bell Euphonium és a második korpusz pedig visszhang szerű képződmény előállítására lett kitalálva. Bariton illetve harsona hangszíne van. Egyszerre a két korpuszon természetesen nem lehet játszani. Amikor nincsen használva akkor le lehet venni a kisebb korpuszt és úgy eltenni.
'60-as években találták ki, de nem aratott nagy sikert. Híres eufónium szólista azt mondta a második korpuszról, hogy "Csak arra használjuk hogy odatesszük a fehér kesztyűnket amikor nincsen rajtunk."
Biztos vagyok benne, hogy itthon mi hatékonyabb felhasználást is találnánk annak a második luknak.
A legmegdöbbentőbb, hogy a mai napig gyártják ezeket. Én is találkoztam egy matuzsálemmel anno. Elég érdekes megjelenése van. De persze ezt is mindenki magának döntse el.
Most ezzel a kis hibriddel búcsúzom.
Alább pedig lehet kommentelni ezekről a csövekről vagy olyanról amiről itt és most nem esett szó. Mert van még jó néhány elmebeteg ötlet.

Táskák és Tokok

Próbálok a mai posztban bemutatni néhány gyártót akik nagyon jó hangszer tokokat és táskákat készítenek.
Persze először felmerül a kérdés, hogy melyik tok a legjobb? A puha vagy a kemény? Szerintem ez nagyban függ attól is, hogy  mennyit utazunk és, hogy mi cipeljük, vagy a busz/repülő hozza.

Én jobban preferálom a puha tokokat. Amúgy ez a megállapítás, hogy puha tok ma már nem  nagyon állja meg a helyét. Hiszen a mai "puha" tokok is olyan jól vannak összeszerkesztve, hogy elég nagy erőt vesz igénybe, hogy kárt tegyünk a benne lévő hangszerben. (bár nem hiszem, hogy van olyan aki hajlandó lenne kipróbálni a saját tokján benne a csővel, hogy mennyit bír)
Volt néhány puha tok amivel már összefutottam itthon és meg kell, hogy mondjam gagyik voltak. A sok home made tok közül egy sem volt ami kibírt volna 1 évnél többet és lehet hogy akkor sokat mondok. Nem is beszélve arról ahogy az összes kinézett. Biztos vak apácák varrták egy kolostorban a világ végén ahol még hírből sem hallottak a stílusos megjelenésről. Na és persze súlyos pénzeket kérnek el érte.
De pl. van egy tok gyártó aki úgy hirdeti a tokjai, hogy ráállnak kocsival és még úgyis kibírja épségben a tok.

Ezzel el is érkeztünk első versenyzőnkhöz.

A TORPEDO BAGS csak trombitához gyárt 1 személyes tokokat. De nem akármilyet. Készítenek nylonból és bőrből. Nagyon faja kis cucc. Elegáns, rálehet csatolni külön általuk gyártott szordínótartót, kottatartót és fúvókatokot. Nagyon strapabíró, szinte sebezhetetlen a benne lévő hangszer. Persze ezért cserébe ki kell csengessünk nem kevés hángérien forintot. Az ára 40-50 ezer HUF körül mozog. Függ attól is, hogy bőr vagy nylon és persze a kiegészítő tatyiktól is. Még azt is kiválaszthatjuk a gyártónál, hogy milyen dísz gombokat rakjanak a táskára.
Mindenesetre az ár/érték aránya elég jó. Nem fog szét hullani két 2 hónap múlva és még baromi elegáns is. Ja amúgy Made in the USA.

Itt van az az ominózus kísérlet mely meg sem karcolta a tokot. Nem mondom, hogy próbáljátok ki, én inkább elhiszem nekik. :)





A következő az szintúgy egy ámerikánus cég.
Ő lenne a PRO TEC. Itthon is ismert, de nem annyira elterjedt. Csini tokokat gyártanak ők is. Azonban ők már minden fityfenéhez készítenek tokokat.
 Még a vonósokhoz is. Nem tudom, ezek után mennyire lehet őket komolyan venni. :)

Na de vissza a rézhez. A legújabb sorozatukat nagyon eltalálták. Jól néznek ki és elég masszívnak is tűnnek.
Íme egy remek kis harsona tok. Valamennyire követi a megszokott harsona tok dizájnt, de szerintem a színekkel meg az anyagválasztással ezt most nagyon eltalálták. Természetesen megvannak benne a standard dolgok. Kis hely az olajnak, zsírnak, kiegészítőknek, dupla fúvóka tartó, bársony huzat, belül kipárnázott részekkel ahol szükséges. Ezt lehet akár kemény vagy puha toknak is hívni. Megerősített belső, kívülről nylon bevonatott kapott ami vízlepergető. Külső zseb a további cuccnak és hátravehető. Szokásos gumitalpak alul és a korpusznál. Ezt a fajta tokok lehet kapni tenor harsonához illetve basszus harsonához is. Elég húzós ára van. Kb. 54 000 Ft az ára. Ez a gyártó oldalán írt ár, máshol azért tuti valamivel olcsóbban is hozzálehet jutni. Na és persze van még itt rengeteg tokjuk a fúvósoknak. Dupla harsona toktól kezdve a tripla trombita tokon át a tuba és az eufónium tokig. Ez utóbbi kettő nem túl nagy szám. Amerikai cégről lévén szó még sousaphone, mellophone és menet bariton tokot is készítenek. (ezekről a hangszerekről egy későbbi posztban még írok).
A konklúzió az, hogy végül is jó kis tokokat gyártanak, de semmi olyan nincs amit máshol ne láttunk volna. Itt csak az dönt hogy kinek mi tetszik na meg, hogy mennyit akar rá költeni.

Következik a SOUNDWEAR aki egy német cég és elég jópofa tokokat készít.

Nemrég bukkantam én is rá erre a cégre, de hamar megtetszett. Főként azért mert elég jó eufónium és tuba tokokat készítenek. Persze ők is többféle tokot gyártanak mindenféle hangszerhez. De megint csak a rezesekkel fogunk foglalkozni. Vannak tripla trombita tokok amik inkább hasonlítanak már egy kerekes hend lágidzshoz ami igen praktikussá és kényelmessé teszi a vele való utazást. 3 féle kategória van mindegyik hangszerhez: protector, performer és professional. Gondolom ebből mindenki vágja, hogy melyik lehet a legdrágább. Ők is már ráálltak arra, hogy plusz táskákat lehet felcsatolni a hangszertokra. Ami nem egy hülyeség. Nem csicsázzák túl a dolgot. Szürke, fekete színekben van, de talán nem is ez a fő szempont. Egy rakat zseb, szíjak. Oda vesszük fel ahova akarjuk és még jól is néz ki. A képen egy Protector kategóriájú eufónium tok látható. Ez a tok 45 rugó. Ami nem túl olcsó, de ahhoz képest, hogy nem igen lehet kapni ehhez a hangszerhez normális tokot és a mérete miatt nagyon olcsóbban sem ezért nem tartom egy rossz üzletnek. Poliészter bevonat a korpusznál megerősítve.
Mutatok egy tuba tokot ami szerintem az eddigi egyik legjobb tok tubához.
Ezt is már hátra vagy vállra lehet már venni. Csomó füle van és még annál is több zsebe. Az oldalán található a levehető kis táska. Nagyon jó megjelenése van és a viselése is praktikus. Persze ekkora csöveknél azért már felmerül a kérdés, hogy belemerjük e tenni egy "puha" tokba vagy sem. Már önmagában a saját súlya is veszélyes lehet a hangszerre. Láttam már puha tokos tubát. Elég origámis volt már a korpusza, hozzá kell azért tenni, hogy az tényleg puha tok volt. Ez a tuba tok a professional sorozatból van. Az ára pedig 162 000 HUF. Ami elég húzós valljuk meg. Ennyiért már jó néhány dolgot meglehetne venni. Itt mindenkinek a józan eszére van bízva, hogy beruház e egy ilyen tokra. Bár ennyi pénzért már elvárnám, hogy ne nekem kelljen cipelni ezt a szörnyet hanem jöjjön utánam magától. :)

Most jöjjön egy személyes kedvencem a FUSION. Ez egy angol cég. Néhány éve jelentek meg a piacon és egyből nagy érdeklődést váltottak ki a termékeik. Az alap ötlet az, hogy a különféle általuk gyártott hangszer táskákat lehet összekombinálni az ugyancsak általuk készített kisebb nagyobb hátizsákokkal és oldaltáskákkal. Ezt egy egyszerű ám igen praktikus megoldással, tépőzárral oldották meg. Ők is széles választékot kínálnak a zenészeknek. A különféle gitártokoktól kezdve a szinti tokokon át egészen a DJ és rézfúvós táskákig. Vannak limitált darabjaik is sorszámmal és a tervező aláírásával ellátva.

Mutatok is egy jópofa limitált trombita tokot amit tavaly dobtak piacra.Ezeket 30mm-es szivaccsal látták el. A külseje vízlepergetős. Rengeteg zseb található rajta, beépített 4-es fúvóka tokkal. Kényelmes gumírozott fülei vannak és hátra is vehető.
A sima tokok is hasonlóképpen néznek ki. 3 kategóriájuk van ami megszabja az árát is. 30-20-10mm-es szivaccsal. Az első kettőre lehet aplikálni a különféle kisebb táskákat amik önállóan is használhatóak és elég jól is néznek ki. Laptopot, kottákat szordínókat tehetünk beléjük. Személy szerint nekem ez a gyártó a legszimpibb csak egyet sajnálok. Még nincs nekik eufónium és tuba tokjuk. Azonban van trombita, szárnykürt,kornett, harsona, vadászkürt (sima v. lecsavarható korpusszal) angol tenorkürt, tripla trombita tok.
A 30mm trombita tok ára 24 000 Ft. Ennél van olcsóbb kategóriája is mint már mondtam, csak kevesebb lehetőséggel mint ez.

Ott van még a szintúgy amerikai cég a KACES. Ők is elég széles választékban gyártják a tokjaikat. Azonban a megszokotton kívül  nem csinálnak semmi exkluzívot. Természetesen nagyon jó minőségi tokokat gyártanak, de ezen kívül semmi extra.

Vannak még  a hangszergyártók által készített tokok. Úgymint a MIRAPHONE vagy a BESSON. De ezek főként az ő csöveikre vannak igazítva és elég horror árakat tudnak elkérni értük.
A rendelésre legyártott exkluzív tokokat nagyon meg sem említem mert így is lenne még cég akiről lehetne írni. De megpróbáltam a teljesség igénye nélkül írni ezt a kis posztot.

Most pedig lehet írni a kommentekben, hogy kinek mi a szimpi. Mik az elvárásai egy hangszertokkal szemben. Inkább a kemény vagy a puha tok az amelyiket előnyben részesíti?

Kütyük fúvósoknak

Már számtalanszor belefutottam olyan dolgokba amiket a fúvószenészeknek találtak ki. Mindenféle kütyük amikkel edzésben tarthatják magukat a zenészek.

Ilyen például a képen látható ujj erősítő. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja ez a dugattyúk egyszerűsített, műanyagból gyártott másolata ami arra szolgál, hogy bárhol is járjunk tudjuk "edzeni" a kezünket nehogy ellustuljanak.
Persze némelyekben felmerülhet a kérdés, hogy valóban szükséges e egy ilyen szerkezet mikor a mai hangszereknek olyan már a mechanikájuk, hogy egy könnyed érintésre is le lehet nyomni a billentyűt. Erről mindenkinek magának kell döntenie, hogy érdemes e ilyesmire költeni. Persze aki mondjuk egy 30 éves forgóventiles amati tubán játszik annak lehet hogy jól jön egy kis extra erősítés. :)
Kétféle nehézségi fokozatban lehet kapni a képen látható modellt. Van a LIGHT és az EXTRA LIGHT. Kicsiknek és nagyoknak vagy pedig hölgyeknek és uraknak.
A termék gyártója a PROHANDS cég és eme csodás darab neve pedig nemes egyszerűséggel VIA HAND EXERCISER.

Persze van továbbfejlesztett változata is aminél már három nehézségi fok választható. MEDIUM (7 font azaz 3,2 kg ellenállást fejt ki) HEAVY (9 font - 4kg) és az EXTRA HEAVY (11 font - 5kg). Ez már a PRO HAND EXERCISER néven fut és kb 3800 Ft-ba kóstál. Ezen azért már látszik, hogy nem úgy néz ki mint az ovisok játéka.  Kellemesen belesimul az ember markába és csúszásgátlós bevonatot is kapott.
Ezt persze nem csak zenészeknek árulják hanem bárkinek aki dolgozni akar a szorításán.
Sajnos a harsonásoknak ez az eszköz nem alkalmas, hacsak ki nem fejlesztenek egy olyat amin egy kvárt ventil van.

A következő érdekesség az úgynevezett P.E.T.E amit a Warburton cég gyárt. Ezt a csinos kis darabot a szájba kell venni és az ajkakkal megtartani 30-40 másodpercig. Gondolom sejtitek, hogy ez mire is jó. Azokat az izmokat fejleszti amire a rezeseknek igazán szükségük van fújás közben. Nehezítésként amikor már pengék vagyunk akkor meglehet próbálni kifelé húzni az ajkaink közül és ellentartani. Ez az egyszerű kis csoda majdnem vetekszik egy jobb trombita fúvóka árával. 12 000 Ft körül mozog. Persze itthon még mindig a gazdaságosabb ceruzás módszer az elterjedtebb. De talán egyszer mindenkinek lesz egy P.E.T.E.-je. :) Itt van egy jó kis videó arról, hogy hogyan is kell ezt használni a feltaláló tolmácsolásában.

http://www.youtube.com/watch?v=_8I-lWqlIVE&feature=related

Ami most következik az egy fagottos agyszüleménye. Az úgynevezett BREATH BUILDER. Egy igen egyszerű elképzelés alapján működik. Van egy műanyag henger amibe bele van rakva egy ping pong labda és a tetején a hengernek van egy cső és néhány luk.  A csövet kell a szánkba venni és lélegezni ki és be. Úgy hogy a labda feljöjjön a henger tetejére. Az eszköz leírásában az van, hogy úgy kell elképzelni mint a hegedűsök ahogy húzzák a vonót. Nekünk is egy képzeletbeli vonót kell húznunk ahogy lélegzünk miközben egyre hosszabban szívjuk be és fújjuk ki a levegőt.
Ez az elképzelés sértő lehet jó néhány rezesnek, hogy képzeljék magukat vonósnak. :)
Ja amúgy elkérik az árát.  5 rugó körüli mozog.

Azért ennek is van egy rezesebb változata ami már inkább emlékeztet egy búvár kiegészítőre mint egy szipus flakonra. Egészségügyi okokból lett kifejlesztve kórházak és asztmás betegek részére, hogy segítse a légzést. Persze hamar felfedezték a fúvósok is. Ezt még állítólag a híres eufónium művész  Steven Mead is minden reggel használja. Meg kell mondja, hogy sosem ébredtem még mellette szóval nem tudom, hogy tényleg minden reggel használja e. Ez azt az egyszerű nevet kapta, hogy ULTRABREATHE. Ezt is a szájba kell venni, de kicsit diszkrétebb mint a piros flakon. Van rajta egy menetes gyűrű amivel tudjuk állítani a levegő áramlását. Napi pár perc gyakorlással egy kis idő után érezni lehet a jótékony hatását.

Elérkeztünk a BUZZMASTER WARM-UP BUZZING TOOL-hoz. Ezt a fúvókaszárra kell ráhúzni. Van rajta egy gyűrű ami segít megtartani és így tudunk bemelegíteni vagy egyszerűen csak gyakorolni hangszer nélkül.  Mi itthon simán csak a fúvókát használjuk. De ezzel állítólag olyan mintha hangszerbe fújnánk. A leírás szerint akár még repülőn is csinálhatjuk. Nem lennék annak a helyében aki egy ilyennel gyakorló emberke mellett ül egy 10 órás repülő úton. Többet nem is mondanék erről hiszen a kép magáért beszél. Mindez majdnem 11 000 ft-ba kerül.

Ami most jön az egyik kedvencem. Ez is kifejezetten a fúvósoknak lett kifejlesztve. A mindennapi igénybevétellel felmerülő gondok enyhítésére itt a CHOPSAVER LIP BALM.
Sajnos nem tudtam tesztelni laboratóriumi körülmények között így nem állíthatom, hogy ugyanolyan mint egy sima labello. Csak természetes anyag van benne. Többféle gyógynövény, avokádó olaj, mangó vaj és aloe. Ennek darabja 1000 Ft.


Van még rengeteg ilyen okos dolog a fúvósoknak. Majd írok mégegyett azokról amik kimaradtak. Addig is olvasgassátok és kommenteljetek. Ki mit használ, milyen trükköt alkalmaz.

A hangszer a fúvókával kezdődik!

Milyen szerepe van a fúvókának abban, hogy hogyan szólal meg a hangszer?
Nagyon is sok. Hiszen ott kezdődik el minden. Ott formálódik meg a hang igazán. Tehát nem mindegy, hogy milyen fúvókával próbálkozunk. Manapság nagyon fejlődött ennek is a tudománya. Ha akarja az ember és nem sajnálja rá a pénzt ráigazítják a szájára, hogy tökéletes legyen. (persze ez nem olcsó mulatság)

Természetesen nem kell a gatyánkat is rákölteni, hogy megtaláljuk a megfelelőt, de azért nem árt valami alapvető elképzelés és ismeret, hogy kiválasszuk a nekünk megfelelőt.
Ez ma az internet segítségével nem egy nehéz feladat. Utána persze jön a próbálgatás. Ha van rá lehetőség minél több méretű fúvókát ki kell próbálni. Nagyon kis különbségek is számítanak.
Aztán ott van még a hangzása a fúvókának. Gyártóként változik, és model szinten is vannak hangzásbeli különbségek. Puha, éles, sötétebb, stb...
Felhasználó szintű eltéréseket meg mindenki tudja érzékelni saját magán. Vastag ajak, fogsor, anzatz és így tovább.
A gyári fúvókáról nem beszélnék sokat amit a hangszerhez adnak, csak annyit, hogy felejtsük el mert az a standard amit ők gyártanak az hosszútávon nem a legjobb választás. Itt is vannak különbségek gyártók között, de nagy általánosságban elég vackok. Itt most nem a profi csövekre gondolok amikhez komoly fúvókát adnak. Hanem tanuló, középkategóriás és néhány komolyabb hangszerre.
Tanuló és tanuló hangszer között is van különbség. Nem is beszélve arról, hogy némelyik tanulóhangszer jobb mint más gyártó középkategóriás hangszere. De erről majd máskor. Most maradjunk a fuvcsiknál.

Jelenleg én most egy Denis Wick SM3 fúvókát használok, (ez nekem most nagyon bejött, egészen más a hangzásvilága és fújni is élmény rajta) de előtte volt Schilke 51D-m is és persze az elengedhetetlen gyári AMATIn is volt szerencsém fújni. Az elég kemény volt, vágott a pereme, fent elvékonyodott a hang alul meg nem is szólt szinte.
Személy szerint nem tartozom azok közé akik tucatnyi fúvókát tartanak, de azok közé sem akik úgy gondolják, hogy 1 fúvóka elég egész életükre.
Igenis kell nézelődni, próbálgatni. Mindig új dolgokat dobnak a piacra. Lehet, hogy csak többet "smirglizték" a peremét és máris más az egész.
Meg ugye hallunk olyat is, hogy bizonyos márkájú hangszerhez csak egy bizonyos márkájú fúvókát érdemes használni mert az hozza ki a hangszer igazi karakterisztikáját.

Spec én a Bachot nem szeretem. Szerintem túl éles a hangja. Olyan visítós néha. Oké, ez azon is múlik, hogy ki fúj vele, de akkor is. Amúgy meg nem tettem le a nagy esküt egyik fuvcsi mellett sem. Még keresgélek és próbálgatok.
Összegyűjtöttem néhány kiváló fúvókagyártó céget. A teljesség igénye nélkül, mert azért van még bőven akikről itt most nem esik szó.

Schilke: Finom puha, kellemes hangja van. Olyan mintha meleg vajjal kenegetném a számat. Szerintem nagyon jó. Tipikus amerikai fúvóka. zenekarban a trombitásoknak nagyon jó tud lenni, hogy ne szóljanak ki a tömegből hanem a zenekarban egységesen szóljanak. Sokan azért nem szeretik mert szerintük nem szól akkorát mint pl a Bach. Szól az nagyobbat is csak nem bántja az ember fülét.
Tudom ajánlani mindenkinek, hogy érdemes kipróbálni is.

Denis Wick: Az egyik legnevesebb fúvóka gyártó, amúgy Angol. Kifejezetten jó fúvókákat gyártanak mélyrezesek számára. Régebben próbálgattam már DW-t, de akkor valahogy nem tetszett. Most viszont nagyon megvagyok vele elégedve. Kellemes búgó hangzása van, ami a mélyréznél szerintem meg külön előny ha alaptomosan bekúszik a zenekar alá megadva az alját a zenének.
Itt is rengeteg modell van amik közül válogathatunk.

Josef Klier: Ez egy német cég. Nemrég ismertem meg és kezdtem el vele foglalkozni. Annyit már elmondhatok, hogy nem viccelnek. Nagyon király fúvókákat csinálnak. Van az Exclusive sorozatuk ahol ha kiválasztjuk a megfelelő méretű fuvcsit, utána azon belül még kitudjuk választani a kehely formáját is. Hol 3, hol 6 variáció közül. Szárnykürthöz ebben a sorozatban csupán "csak" 14 különböző méretű fúvókájuk van amikhez 6 különböző kehely forma közül választhatunk. Ez annyi mint 84 fúvóka. ha valaki itt nem találja meg a neki megfelelőt akkor talán sehol.

Még folytathatnám a sort mondjuk a Bruno Tilz-el vagy a Marcinkiewicz-el, Stork-al. De ez egy végeláthatatlan lista és nem szeretném ha bárkinek is megfájdulna miattam a szeme. :)

Most inkább azt szeretném, ha a kedves olvasók leírnák, hogy ki milyet használ és mik a tapasztalataik.

Addig is maradok tisztelettel és búcsúzom egy csodaszép képpel.

Mitől jók Japánok?

Szeretnék egy beszélgetést vagy vitát (természetesen nyugodt keretek közt) elindítani arról, hogy a Japán fúvószenekarok mitől szólnak olyan átkozottul jól. Itt főként az ifjúsági fúvószenekarokra gondolok. Youtube-on számos videó megtalálható róluk. Mindjárt rakok is be néhány linket. 

Meghallgatva azokat a zenekarokat feltűnik, hogy majdnem mindenki lány. Talán ez is az egyik oka annak, hogy fényévekre járnak tőlünk. Szeretném, hogyha valaki kifejtené ezt a teóriát, hogy a lányok mitől jobb rézfúvósok a fiúknál. :)

Mitől más az ő zeneoktatásuk a miénktől? Máshogy veszik a levegőt? Többet gyakorolnak vagy korábban kezdik a zenetanulást? Vagy csak a kultúrájuk miatt van mindez?

Ami eddig világos lett számomra, hogy ugyanúgy vannak a zenével is mint minden mással. Elmennek valahova külföldre, látnak valami érdekeset amiről azt gondolják, hogy jó és a hasznukra lehet akkor azt lefotózzák, megértik, megtanulják. Hazamennek és ott tovább fejlesztik, javítanak rajta egy kicsit és aztán továbbadják otthon. Ez a zenével sincs másképp. Nagyon jól tudták adaptálni az amerikai zenei oktatást, kultúrát. 

Nem kell nagyon keresgélnünk, hogy ráleljünk valami bizonyítékra. Rengeteg Japán zenekar élén amerikai karmester áll.

Tuti az is hozzá járult ehhez az egészhez, hogy több pénzük van amit arra tudnak költeni, hogy feltudják szerelni a zenekarokat mindenféle csillivilli hangszerekkel. De főleg most az érdekel, hogy maguk az egyének a zenekarokban mitől szólnak jobban odaát mint itt. Biztos több pénzt fordítanak a művelődésre mint itt nálunk. Lassan már kezdem úgy érezni, hogy zenét tanulni és zenélni luxusnak számít.

Íme egy remek kis videó:  

2008 Elementary School Championship: Mama Elementary

Ahogy a címből is kitűnik ez egy általános iskolai versenyen készült felvétel.
Ráadásul kotta nélkül tolják a kis kópék.

 

Beteszek még pár linket amik szerintem nagyon jók.

Harry Potter Symphonic Suite - John Williams- Arr Robert W Smith - Sasebo Wind Orchestra - Jack Adams

Japan Wind Orchestra and Ensemble Competition: Kodaira Dairoku Junior High School 

Elöször azt hittem amikor láttam ezt a videót, hogy ez valami kamu.
Nem létezik, hogy így küldjék a harsonás lányok. Aztán be kellett látnom, hogy tényleg ők fújnak. :)

Még annyit, hogy nagyon sok jó zenéjük van fúvószenekarokra meghangszerelve.  Kezdve a Japán népzenéktől az anime zenéken át a teljesen elborult darabokig.

 Howl's Moving Castle : Inagakuen Wind Orchestra 

Ennyi lenne. Ha van valakinek valami meglátása, véleménye akkor kommenteljen bátran.

Első bejegyzés

Kedves Mindenki!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy  legyen egy hely ahol a rezesek megtalálják amit keresnek. Hasznos információkkal és új technikákkal ismerkedhetnek meg.

Felkértem néhány barátot akik járatosak még ezekben a témákban, hogy legyenek a segítségemre.
Tőlük is érkeznek majd írások és egy sor vélemény a különböző fúvókákról és hangszerekről.

Megpróbáljuk megismertetni minden kedves zenészkollégával a piac legújabb vívmányait és trendjeit.
Esik majd szó, hangszerekről, fúvókákról, tokokról és minden egyébről amire egy rezesnek szüksége lehet.
Koncertajánlók, videók és sok egyéb érdekesség is felkerül még ide.


A blog kinézete is változni fog, hogy még otthonosabbá tegyük a helyet.
Ez az első blog amibe belekezdek így lesznek kisebb malőrök, de majd idővel felnövök a feladathoz.

Egyelőre ennyi, hamarosan jönnek a tartalmasabb írások is.