Szeretnék egy beszélgetést vagy vitát (természetesen nyugodt keretek közt) elindítani arról, hogy a Japán fúvószenekarok mitől szólnak olyan átkozottul jól. Itt főként az ifjúsági fúvószenekarokra gondolok. Youtube-on számos videó megtalálható róluk. Mindjárt rakok is be néhány linket.
Meghallgatva azokat a zenekarokat feltűnik, hogy majdnem mindenki lány. Talán ez is az egyik oka annak, hogy fényévekre járnak tőlünk. Szeretném, hogyha valaki kifejtené ezt a teóriát, hogy a lányok mitől jobb rézfúvósok a fiúknál. :)
Mitől más az ő zeneoktatásuk a miénktől? Máshogy veszik a levegőt? Többet gyakorolnak vagy korábban kezdik a zenetanulást? Vagy csak a kultúrájuk miatt van mindez?
Ami eddig világos lett számomra, hogy ugyanúgy vannak a zenével is mint minden mással. Elmennek valahova külföldre, látnak valami érdekeset amiről azt gondolják, hogy jó és a hasznukra lehet akkor azt lefotózzák, megértik, megtanulják. Hazamennek és ott tovább fejlesztik, javítanak rajta egy kicsit és aztán továbbadják otthon. Ez a zenével sincs másképp. Nagyon jól tudták adaptálni az amerikai zenei oktatást, kultúrát.
Nem kell nagyon keresgélnünk, hogy ráleljünk valami bizonyítékra. Rengeteg Japán zenekar élén amerikai karmester áll.
Tuti az is hozzá járult ehhez az egészhez, hogy több pénzük van amit arra tudnak költeni, hogy feltudják szerelni a zenekarokat mindenféle csillivilli hangszerekkel. De főleg most az érdekel, hogy maguk az egyének a zenekarokban mitől szólnak jobban odaát mint itt. Biztos több pénzt fordítanak a művelődésre mint itt nálunk. Lassan már kezdem úgy érezni, hogy zenét tanulni és zenélni luxusnak számít. 
Íme egy remek kis videó:
2008 Elementary School Championship: Mama Elementary
Ahogy a címből is kitűnik ez egy általános iskolai versenyen készült felvétel.Ráadásul kotta nélkül tolják a kis kópék.
Beteszek még pár linket amik szerintem nagyon jók.
Harry Potter Symphonic Suite - John Williams- Arr Robert W Smith - Sasebo Wind Orchestra - Jack Adams
Japan Wind Orchestra and Ensemble Competition: Kodaira Dairoku Junior High School
Elöször azt hittem amikor láttam ezt a videót, hogy ez valami kamu.Nem létezik, hogy így küldjék a harsonás lányok. Aztán be kellett látnom, hogy tényleg ők fújnak. :)
Még annyit, hogy nagyon sok jó zenéjük van fúvószenekarokra meghangszerelve. Kezdve a Japán népzenéktől az anime zenéken át a teljesen elborult darabokig.
A lányokról.
VálaszTörlésValóban, egy japán ifjúsági fúvószenekarban, döntő többségben (akár 90%-ban is) a „gyengébbik nem” képviselteti magát.
A Tao-ban már pár ezer évvel ezelőtt leírták: A férfi belül gyenge, kívül erős. A nő belül erős, kívül gyenge!
Ez misztikusan hangzik, de orvosi tény: a nők ellenállóbak a betegséggel szemben, jobban bírják a fájdalmat, gyorsabban gyógyulnak…stb….hagyjuk…
De ami a számunkra fontos: mivel a genetikai kódolásuk a szüléshez igazította a belsőjüket, ezért a vitálkapacitásuk, rekeszizmuk kb. kétszerese a fiúkénak.
Érdekes, már a terhesség első hónapjától a legmagasabb szintű összetett légzésre térnek át automatikusan (többlet levegőre-energiára van szükség nyilván). Szülés közben ugyanazokat az erőket, légzést –és annak irányát- használják, mint amivel egy fúvós hangszert meg kell szólaltatni.
Ennek a technikának az előhívása - mivel genetikailag már be van kódolva- számukra nem jelent gondot, természetes módon használják.
A hölgyek emellett egyszerre képesek 3-4 dologra figyelni, ezért függetleníteni, ellazulni is magasabb szinten tudnak…
Kb. 20 éve jöttek rá a Japcsik ezekre a dolgokra és náluk nem ördögnek való, hogy egy lány rézhangszeren fújjon.
Sajnos a társadalmi hagyományok miatt, a lányoknak nincs döntési lehetőségük, cselekvési szabadságuk. Az apjuk/férjük gyakorlatilag megszabja, mit tegyen/tehet. Így sajnos döntő többségében kikopnak az együttesekből, ami után, mint hallható, nem is szólnak már olyan jól…
Az egységes, homogén, hangzás abból adódik, hogy az összes fúvós, (nem csak a rézhangszeresek), ugyanazt a légzéstechnikát alkalmazza. A PRÁNAJÁMÁT!
Hogy hogyan, minek/kinek hatására vezették be az amerikai egyetemeken (nem csak a zenei szakokon) a légzésórákat-amit aztán átvették a Japánok- a következő, hatszáz oldalas hozzászólásomban fogom leírni! :D
Ja és azt is:Európában miért nem lehetne összeállítani olyan együttest, amiben a lányok aránya ilyen magas és miért nem szólna ugyanolyan jól…illetve mitől lehetne ugyanolyan színvonalú.
Látom, nagy itt az aktivitás :D
VálaszTörlésAz amerikai egyetemi légzésórákról.
Újságírói kérdés a 70-es években Yehudi Menuhin-hoz: Melyik hegedűtanárától tanulta a legtöbbet?
A válasz: A JÓGAOKTATÓMTÓL
A világhírű hegedűművésznél, 1950-ben - komoly mentális, fizikai problémák alakultak ki. Gyakorlatilag megrekedt a pályafutása.
Ekkor, nem tudni miért, de találkozott BKS Iyengar indiai jógamesterrel, aki akkor már pár éve az Egyesült Államokban tanított.
A mester, a jóga –ezen belül a pránajáma légzésgyakorlatok- segítségével rendbetette és a legnagyobbak közé emelte Menuhint.
A hegedűművész vsz. akkora befolyással rendelkezhetett, mint itthon Kodály. Felismerte a légzés, az önkontroll fantasztikus hatását, ezért elérte, hogy az egyetemeken ez hivatalos tanóra lehessen. Iyengar egyébként 52-ben Európában is tartott erről előadásokat ( Svájc).
Az oktatásért felelős szerveknek csak egy kikötése volt: a tananyag nélkülözze a távol keleti misztériumot, tehát legyen gyakorlatias.
A Mester ezt megtette. Ha kíváncsiak vagytok erre a technikákra, olvassátok el a „ Jóga új megvilágításban” c. könyvet!
Nem a fúvósok számára vezették be, hiszen a függetlenítés és a légzés mindenkinek a képességeit fejleszti, de nem nehéz kitalálni, hogy erre lecsapott a fúvósoktatás.
Az USA-ban alapfokon nincs énekóra, helyette fúvószenekari foglalkozást tartanak. Tömegével képzik a gyerekeket nem szakos tanárok, (tehát pl. oboista tanítja a tubát, a trombitát) ezért a többségnek igen érdekes anzatza van, de a légzéstechnikája mindenkinek egységes. (Még a fafúvósoknak is).
Michael Ricquier, francia rezes tanár a 70-es években állította össze módszertanát, miután amerikai egyetemi táborokban tanulmányozta az ottani fúvásmódot, ami akkoriban Európában teljesen új volt, és amitől a tengerentúliak magasabb szinten fújtak. Michael barátunk vajon tényleg nem tudta, hogy elég lenne megkérdezni az öreget (Iyengart) a dologról, vagy így kutatómunkájának gyümölcseként állíthatta be a módszert? Erről tud valaki valamit? :D
Egyébként, a 80-as években Matuz István fordította le Ricquier tanulmányát magyar nyelvre.
Azért ha lehet, ne terjesszük, hogy egy hegedűsnek köszönhetjük a légzéstechnikánkat…szégyen és gyalázat! :D
És a japán lányok miért amazonok?
Folyt köv.
Gondolom itthonra is eljutottak ezek a hírek és tanulmányok annak idején.
VálaszTörlésVolt valaki akkor aki ezeket elkezdte alkalmazni vagy legalább lejátszotta fejben és azt mondta, hogy ez nem is akkora hülyeség?
A Japánoknak szerintem még az is sokat segít, hogy mit játszanak. (nincs indulókönyvük :D)
Még az tűnt fel velük kapcsolatban, hogy szinte egyszerre mozognak, veszik a levegőt. Nincs külön 1 személy hanem a zenekar van, egy egység.
Hehe… valóban nincs indulókönyvük! :D
VálaszTörlésAz egységet valóban jól látod!
Minden próba, koncert, negyedóra közös légző gyakorlattal kezdődik. Ugyanabban a ritmusban, tempóban, ugyanoda és ugyanúgy veszik/fújják a levegőt. Ettől nem csak magasabb szintű rezonancia alakul ki, hanem a zenészek időérzéke is kb. egy szintre áll be. Gondolj bele: ha mindenki más pulzusszámmal próbál eljátszani, mondjuk egy largo tételt, nyilván mindenki számára más lesz a tempó a szubjektív időérzék miatt.
Próbáld ki otthon: Egy héten keresztül, minden nap, fújj el egy részletet kedvenc darabodból és vedd fel. A hét végén hallgasd meg. Meg fogsz lepődni, néha 7-8 mp. tempó különbség is lesz a darabok között. Nyilván, mert bár te ugyanúgy érezted ugyanúgy fújod, de a bioritmusod, ezáltal az agyműködésed, ezáltal az időérzéked, FPS-ed mindennap más volt.(Ehhez igazítottad a tempót).
A következő héten, ugyanazt tedd, de mielőtt fújnál, két percen keresztül végezzél 4/4-ben, 60-as tempóban légző gyakorlatot! 4mp-ig belégzés, 4mp.visszatartás, 4 mp. Kilégzés, 4 mp. Szünet (összetett légzés, orron keresztül).
Meg fogsz lepődni, mert ha visszahallgatod, ugyanazokat a tempókat fogod visszakapni a végén.
Együttes esetén ugyanaz a helyzet. Náluk nem a karmester a mérvadó, mert az nem sokat ér, ha mindenkinek más a mentális állapota, hanem a légzésük ritmusa, tempója. Mivel még a fújás előtt közös nevezőre hozzák a légzésük ritmusát s ezzel pulzusszámukat, időérzéküket, tényleg olyan érzése van az embernek, mintha egyek lennének!
Ügyesek!
Zenekultúrát nem Amerikában kell tanulni. Kivéve, ha Sousa indulókról van szó. :)
VálaszTörlésKlasszikus zenét Európában érdemes hallgatni, ezt ők is jól tudják. Már vagy 30 éve indult be a Japán stílusturizmus errefelé és mostanra valóban megtanultak felépíteni egy darabot.
USA módszer, Európai stílus, Indiai légzés, Kínai tudat, hazai szervezetség….ki tudja még micsoda…
Mindent csapatmunkával oldanak meg, ami nem mindig pozitív. Soha nem tudnak egyéni döntést hozni, még egy pizza rendelésnél is összehívják az igazgatótanácsot! :)
Kollektív tudat! :)
VálaszTörlés