Érdekes hangszerek?!

Ismét megszületett a fejemben egy nagyszerű téma. Furcsább hangszereket már csak egy római császár diadalmenetén találhatnánk. Példának okáért kezdhetném a sort a világhíres Sousaphone-nal. Nevét John Philip Sousa-ról kapta aki az amerikai indulók és a "legyünk büszkék arra hogy amerikaiak vagyunk zenék" szülőatyja. (itt alul a Marine Corp Band-del látható)


Az 1890-es években kitalálta, hogy neki nem felel meg a helikon és megkérte C.G.Conn-t, hogy készítsen neki egy olyan hangszert ami nem oldalra küldi a hangot hanem inkább felfelé vagy előre. Na és persze legyen akkora hogy a helikon kétszer beleférjen. The Bigger the better ahogy ott mondani szokták.

A méreten kívül még az is megkülönbözteti a kis tesótól, hogy ez dugattyús nem forgóventiles. A korpusz leszerelhető és akár már szögbe is be lehet állítani. Az 1900-as évek közepétől elkezdték gyártani üvegszálból is mert hogy könnyebb és strapabíróbb. Mindenki elvolt ájulva, hogy ez milyen jó meg hű meg ha. Persze később rájöttek, hogy nem túl előnyös a kényelemért feláldozni a hangot. Mivel az üvegszálnak nem olyan szép a csengése mint a réznek és persze ha baja lesz nem olyan egyszerű megjavítani. Bár lehet, ha valaki nekiáll egy hajszáríróval és némi fölösleges PVC-vel ami az előszobából maradt akkor kitud belőle hozni valamit. Mostanában dobálják ki az összes üvegszálas sousa-t az amcsi menetzenekarok. A másik ami kicsit nehézkes az a szállítás. Az összes fúvós közül ennek van a legormótlanabb tokja.
A régi  kemény tokok atomtámadás biztosak is voltak. Az egész olyan mint egy elcseszett koporsó.
De szerencsére manapság már csinálnak olyat is amivel nem kell felfogadnunk egy egész bennszülött falut, hogy elvigyék A-ból B-be.

Következő furcsaságunk az itthon nem annyira ismert Mellophone. Lényegében egy vadászkürt ami jobb kezes és dugattyúi vannak. Ez is egy olyan hangszer amit jobb elfelejteni. Természetesen ennek a hangszernek a zseniális ötlete is az óceán túloldalán született meg. Mondanom sem kell hogy ez is Conn kezei közül került ki a korai években.
A vadászkürt helyettesítésére találták ki a menetzenekaroknak, de aztán már benti koncerteken is használták. Mivel menetelni és térformációkat végrehajtani nem volt vele túl egyszerű áttervezték az egészet.
A mai formája már inkább emlékeztet a szárnykürtre és három db függőleges dugattyúja van. Menetzenekarok elengedhetetlen hangszere.
Így már inkább hasonlít egy hangszerre, de azért nem bánom, hogy itthon nem terjedt el annyira.

És ha már a furcsa fazonoknál járunk jöjjenek a menet baritonok és eufóniumok. Itt is a trombita fazont ismételték meg csak kicsit nagyobb arányokban. Természetesen ugyanazt a fúvókát kell használni ezekhez a hangszerekhez mint a "hagyományosokhoz".
Az őszintét megvallva sosem próbáltam még ki ezt a két menethangszert így nem tudom, hogy kényelmi szempontból mennyire jó. Menetelni vele hátra, oldalra forogva és persze még fújni is rajta. Súlyban valahol ott lehet mint a normális fazonúak. Viszont van egy hangszer amit próbáltam és bátran mondhatom, hogy ez egy igazi Isten csapása. A bell front bariton. Nem tudom ki találta ki, de biztos kicsit sokat tolt a cuccból. Ilyennel előjönni... nem is értem. Vagy lehet, hogy nagyon utálta azokat akik előtte ültek vagy álltak a zenekarban és kiakarta fújni az agyukat az orrukon át.
Egy biztos, egyből szemet szúr a hangszer. Amikor meglátja az ember, felteszi magának a kérdést, hogy milyen lény is ez valójában és hogy direkt néz e így ki? Sajnos igen.
Na de a kép többet elmond erről a mutánsról mint 1000 szó. Ezt direkt nagyra méreteztem, hogy jól kijöjjenek a részletek. Természetesen ez az én személyes véleményem. Valaki másnak biztos bejön valahol máshol egy másik bolygón egy másik dimenzióban. Na jó, viccelek. Ha van olyan akinek tetszik az nyugodtan vállalja fel a kommentekben. Nem lesz semmi előítélet. :)

Na de leszakadok a témáról és folytatom egy igazi bitang jószággal, a menet tubával. Ebben csak annyi az eltérés a sima koncert tubához képest, hogy a középső része el van forgatva 90°-ban. Úgy kell rajta játszani mintha egy vállról indítható rakétát akarnánk kilőni. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet erre. Biztos túl sok Chuck Norris-os Delta Force Kommandó filmet néztek.
Mindenesetre az biztos, hogy eléggé tekintély parancsoló vagy inkább vicces. Ki-ki maga döntse el. Én tuti néznék egyet ha 8-10 ilyen tubás csávó jönne felém és nyomná az alját. Csak úgy lobogna a kabátom.
Van még rajta egy trükkös megoldás. Néhány csavar eltávolításával ki lehet szedni a belsejét és helyére belehet rakni a standard tuba belsőt. Láttam már ilyet fordítva is. Hogy a koncert tubát lehet átalakítani menetté. Ez egy nagyon okos megoldás, hiszen ki ülne be így egy zenekarba a vállán egy RPG-vel.

Itt is felbukkan a Bell Front megoldás, de ez valamivel jobban néz ki a kis tesónál. Volt szerencsém kipróbálni egy ősrégi KING Bell Front tubát. Kemény cucc. Olyan öreg volt, hogy a lakkréteg rajta már úgy nézett ki mintha bronzból lenne az egész hangszer. De anyag is volt benne. Úgy szól mint az állat. Igaz a súlya is olyan volt mint egy rinocérosznak. Nem szívesen ülnék be az elé aki egy ilyenen tolja.
Aztán még beszélhetnénk az aida trombitáról vagy arról amit a jazz trombitások használnak előszeretettel, amelyiknek a korpusza fel van kicsit hajlítva. De ezeket mindenki ismeri és nem akkor szám mint ami most jön. Mondhatnánk, hogy ez csak egy sima eufónium. De, van rajta még egy korpusz és meg egy dugattyú. Ami arra való hogy a levegőt átirányítsa úgy hogy a kisebb korpuszon jöjjön ki a hang. Nem tudom eldönteni, hogy ez zseniális vagy valaki megint túl sokat szívott előtte a kokóból. Ki az aki egyszemélyes duettet akar játszani saját magával?
A hivatalos megnevezése Double Bell Euphonium és a második korpusz pedig visszhang szerű képződmény előállítására lett kitalálva. Bariton illetve harsona hangszíne van. Egyszerre a két korpuszon természetesen nem lehet játszani. Amikor nincsen használva akkor le lehet venni a kisebb korpuszt és úgy eltenni.
'60-as években találták ki, de nem aratott nagy sikert. Híres eufónium szólista azt mondta a második korpuszról, hogy "Csak arra használjuk hogy odatesszük a fehér kesztyűnket amikor nincsen rajtunk."
Biztos vagyok benne, hogy itthon mi hatékonyabb felhasználást is találnánk annak a második luknak.
A legmegdöbbentőbb, hogy a mai napig gyártják ezeket. Én is találkoztam egy matuzsálemmel anno. Elég érdekes megjelenése van. De persze ezt is mindenki magának döntse el.
Most ezzel a kis hibriddel búcsúzom.
Alább pedig lehet kommentelni ezekről a csövekről vagy olyanról amiről itt és most nem esett szó. Mert van még jó néhány elmebeteg ötlet.